Mert játszani jó!

A játék olyan tevékenység, amely szabadon választott, amelyben nincs kényszer. A játék a kisgyermek első tevékenysége. Hatással van rá, személyisége fejlődik, feszültségoldó és örömforrás is egyben. Játék közben fejlődik a gyermek mozgása, az önállósága, kitartása, türelme, feladattudata, alkalmazkodó képessége. Elsajátítja az alapvető viselkedési szabályokat, szokásokat. Együttműködik a felnőttekkel, alkalmazkodik a társaihoz. Játék közben fejlődik esztétikai érzéke. Feloldódik, folyamatosan beszél, kommunikál. Kitárulkozik, könnyebben teremt kapcsolatot. Bővül a megfigyelő képessége, emlékezete, rengeteg tapasztalatot szerez a világról, gazdagodnak az ismeretei, fejlődik a gondolkodása.

Szerencsére a játékoknak se szeri se száma, így mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbbet, de nem árt tudni- sőt, kifejezetten érdekes is lehet belegondolni, hogy a különféle játékokkal mit célozhatunk meg.

Gyakorló- funkció játékot játszik a gyermek, amikor egészen kicsi korban rakosgat tárgyakat ide-oda, vagy amikor a kisgyerek a kék játszószőnyeggel a képzeletbeli tengert játssza el, és bizony nem is hagyja szó nélkül, ha véletlenül végiggyalogolunk rajta.

A társas játékok során intenzíven fejlődik a gyermek szociális készsége. Az érzelmek széles skálájával találkozik, hiszen öröm (Győztem!) - bánat (Vesztettem…) – izgalom (Jajj, csak sikerüljön hatost dobni!)- szurkolás… mind-mind része egy-egy körnek. Megtanítja a gyerkőcnek, hogy nem dől össze a világ, ha éppen most nem ő került ki győztesen, ezáltal a kudarctűrő és empatikus képessége acélosodik, valamint rávilágít arra is, hogy jó érzés a másik örömében osztozni. Mindeközben szépen lassan a szabályok betartását is elsajátíthatja. Nekünk, szülőknek persze marad az örök dilemma: hagyjuk nyerni, vagy az a célravezető, ha veszít. Ha igazán ismerjük gyermekünket – már pedig ki ismerné jobban, mint mi– úgyis érezzük, tudjuk, hogy mikor mit bír el az adott helyzet. Igen – biztosan előfordul olyan eset, amikor sikerélményre vágyik (akár a mi rovásunkra), de ugyanennyire biztos, hogy megérjük azt is, amikor majd ő „hagy” minket nyerni.

Jó, ha egyedül játszható játékokkal is találkozik gyermekünk. Ha belegondolunk, életének első éveiben sokszor a „magányos”, elmélyült játék a jellemző rá. A játékgyártó cégek viszonylag fiatal életkorú gyermekeknek is ajánlanak termékeket, melyeket nagyon tudatosan állítanak össze. A kezdeti feladatmegoldások gyors sikerélményt garantálnak, így szinte egymást érik az újabb és újabb, de már nehezített talányok, ezáltal észrevétlenül, lépésenként fejlődik az önbizalom, a döntés- és problémamegoldó képesség is. Olykor-olykor egy elvonulós magányos játékra is szükség van, ilyen lehet a Smart Games játékok valamelyike, ilyenkor nem kell feltétlenül megijedni. Ebbe a játékba a gyerek nem igényli, hogy bekapcsolódjunk, viszont a felnőtt, szülő közelsége elengedhetetlen, ezáltal biztonságérzete megerősödik.

Ha gyerkőcödet a „hamar-feladós” fából faragták, vagy ha azt szeretnéd, hogy megtanulja, mit jelent felelősséggel lenni a másikért és hogy egységben az erő, azaz „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”, akkor a kooperatív játékok a legmegfelelőbbek erre. Együttműködést fejleszt a javából, hiszen csak úgy sikerülhet a kitűzött cél, ha „vállvetve” mindenki beleadja a tudásának javát.

A konstruáló, alkotó építőjátékban az építőelemekből saját fantáziáját felhasználva megvalósít, létrehoz valamit, ami számára fontos, ami neki tetszik, vagy amilyennek szeretné látni a világot. Nem utolsó sorban a gyermekek szem-kéz koordinációja is jelentősen fejlődik, ezáltal egy-egy Clics építmény létrehozása bizony megdolgoztatja az apró ujjakat. Határtalan örömforrás a gyermeknek az elkészült, nagy gonddal megépített lovagvár vagy útkereszteződés, büszkén mutatja szüleinek, társainak az általa létrehozott alkotást.

Általánosságban elmondható, hogy a gyerekek szeretnek kreatívkodni, alkotni (falra rajzolni tutira…). A társasokhoz képest itt nincsenek szabályok, szabadon szárnyalhatnak a fantázia világában! A kigondolástól a megvalósításig hosszú út vezet, de a hangsúly a tapasztaláson, az újrakezdésen, a probléma megoldáson van. Eszközhasználat közben tornáznak az ujjak, tökéletesedik a finommotorika, ami a későbbiekben az írástanulást is befolyásolja.

A gyerekek imádnak más bőrébe bújni, különféle aspektusokban kipróbálni magukat, szerepjátékokban elmerülni, varázslatos világokat létrehozni – és micsoda világ az! Megelevenítik a tapasztalatokat, benyomásokat, érzéseket. „Hercegnők” és „állatorvosok”, „óvónénik” és „tűzoltók” lakják, alakítják ki a közös rendet és tartják fent azt, bármi áron. Ezekben a játékokban a gyerekek újrarendezik, újraélik, felhasználják eddigi tapasztalataikat, próbálják a világról alkotott képüket „belevinni”, ezért szülőként, ha tehetjük, figyeljük meg gyermekünket efféle helyzetben. Sok esetben ilyenkor derülnek ki olyan dolgok is, amik tudat alatt motoszkálnak a kis kobakokban, esetleg fel nem dolgozott sérelmek, félelmek is felszínre kerülhetnek. 

A játék örök és kortalan. Gyermekként és felnőttként is népszerűek a szellemi képességeket fejlesztő, logikai játékok, amik gondolkodtatnak, megtornáztatják a reakcióképességeinket, memóriánkat, beszédkészségünket fejlesztik, s teszik ezt észrevétlenül. Egy-egy feladvány megoldása a gyermek önbizalmának erősítéséhez nagymértékben hozzájárul. Ide sorolhatjuk a stratégiai játékokat is, amelyekben a társakkal tudjuk összemérni magunkat és próbára tenni gondolkodásunkat. A stratégiai játékokhoz tartoznak a többórás maratoni csaták is, felnőttek és nagyobb gyerekek kedvenc időtöltése lehet, viszont kisebb gyermekeknél sem az idő, sem a türelem  nem elegendő ilyesfajta játékok végigjátszásához, ezért nálunk mindig is óriási sikernek örvend a Gigamic játékcsalád Quarto és Quoridor játéka, amelyet 5-10 perces játékidőkkel játszunk.