Blog

Az első ottalvós tábor

2021.05.01 23:23
Az első ottalvós tábor

A két és fél hónapos nyári szünet elég hosszú ahhoz, hogy a családi nyaralás és a nagyszülőkkel töltött idő mellett a gyerek érdeklődési körének és életkorának megfelelő táborokban is részt vegyen. Ha már túl vagyunk néhány napközis táboron, érdemes megpróbálni az ottalvós megoldást is, persze, csak ha a gyerek is igényli és megérett rá. De honnan tudhatjuk, hogy mikor jött el az ideje, és mit tehetünk, hogy pozitív élmény legyen?

Hány évesen menjen?
A legfontosabb, hogy a táborozás közös döntés legyen. Ne a szülő jelölje ki, hogy a gyerek menjen-e táborba és ha igen, melyikbe, hanem a gyerekkel egyeztetve, a lehetőségeket áttekintve válasszunk. A táborok rendszerint megjelölik, hogy milyen korú gyerekeket várnak, ám fontos figyelembe venni gyermekünk egyéni adottságait is. Általánosságban elmondható, hogy 7-8 éves kor alatt még érzelmileg nem elég érettek ahhoz, hogy hosszabb időt töltsenek „egyedül” távol az otthonuktól, szüleiktől, de egy 13 éves otthonülő típusú gyermek sem fogja pusztán a kora miatt jól érezni magát, a korcsoportjának szóló táborban.

Milyen táborba?
Elképesztően széles a paletta, gyakorlatilag csak a pénztárcánk szab határt a tekintetben, hogy a különböző tematikus táborok közül melyiket választjuk. A bőség zavara azonban könnyen félrevezető lehet. Ne essünk abba a hibába, hogy pusztán azért, mert szeretnénk, hogy gyermekünk minél több dolgot kipróbáljon, beíratjuk egy olyan élménytáborba, ahol minden napra új elfoglaltság, program jut. Ha őt kimondottan a számítógépes játékok, vagy a lovaglás érdekli, akkor hagyjuk, hogy hódoljon a szenvedélyének a tábor alatt! Ám ha nincs ilyen határozott érdeklődési köre, akkor épp jó választás lehet egy programokban gazdag hét.

Informálódjunk a táborról!
Ismerősök ajánlásai, régóta működő, megbízható táborok között keresgéljünk. Ha van lehetőség nyílt napon megismerkedni a tábor helyszínnel, szervezőkkel, akkor éljünk vele! Kérdezzünk rá az étkezésre, ismerjük meg a táborozási házirendet, biztonsági előírásokat is.

Testvérrel, vagy baráttal könnyebb?
Az első ottalvós táborba jó ha nem egyedül indul el, hanem egy barátjával, testvérével közösen. Ráhangolódás gyanánt szervezhetünk otthon is ottalvós bulikat, amikor felváltva alszanak egymásnál, a testvérek egy közös barátnál, hogy ne legyen teljesen idegen a táborban ez a helyzet. Azonban azt a lehetőséget is vegyük számításba, hogy a barát esetleg könnyebben talál új barátokat a táborban, a gyerekünk pedig – ha zárkózottabb, nehezen barátkozó típus – ilyen helyzetben átmenetileg akár egyedül is maradhat.

Beszéljünk a honvágyról!
Sok szülő fél felhozni ezt a témát, mert azt gondolja, ezzel csak feleslegesen növeli a gyermek izgalmát az első ottalvós táborozás előtt. Pedig semmi nem oldja meg jobban a helyzetet, mint az, ha beszélünk róla. Mondjuk el neki, hogy ez teljesen természetes, ha – főleg az első napokban – hiányzik neki az otthoni környezet, a szülei, de ahogy megismeri a többieket és részt vesz az őt érdeklő programokon, ez az érzése egyre inkább el fog múlni.

Meséljünk neki a táborról!
Megoszthatunk történeteket a saját életünkből, a mi tábori élményeinkről, de azt is mondjuk el neki, hogy milyen programok várják őt. Beszéljünk tábortűzről, közös éneklésről, tábori napirendről, a helyszínről. Mondjuk el azt is, hány gyerekkel fog egy szobában aludni. Hogy közös mosdót fognak használni, amihez esetleg el is kell gyalogolnia, még sötétben is, ha úgy alakul. Beszéljük meg, mit kezdjen a szennyessel, pakoljuk be közösen a táskát, hogy tudja, mit hol talál, egyeztessük, hogy mikor telefonálhat haza. Térjünk ki minden részletre, mert ha tudja, hogy mire számíthat, könnyebben alkalmazkodik majd az új környezethez.

Bízzunk benne!
Az ottalvós táborok saját napirend szerint működnek, van ahol például csak egy adott időpontban lehet a gyerekeknek hazatelefonálni. Szülőként a távolból nem látunk bele, ha épp az előtt pár perccel veszett össze valami apróságon valakivel, vesztett egy játékban, vagy csak elfáradt. Mi csak a lehangolt, nyűgös gyerekünk hangját halljuk a vonal túlsó végéről, aki ennek ellenére könnyen lehet, hogy a beszélgetésünk után tíz perccel már önfeledten veti magát az újabb közös játékba. Kezeljük higgadtan az ilyen helyzeteket, bízzunk a gyerekünkben. Ne hangoljuk le azzal, hogy nagyon hiányzik nekünk, (legalábbis ne mondjuk neki ezt) inkább bátorítsuk azzal, hogy holnap is nagy izgalommal várjuk, vajon milyen kalandokról fog beszámolni nekünk.

Forrás: www.jatekliget.hu