Kihez mész: ALMÁHOZ vagy KÖRTÉHEZ ? – óvodai jelek, és ami mögöttük van

Igen, a jelnek nagyon sok aspektusa van. Azon túl, hogy segíti megkülönböztetni a gyermek holmiját a többiekétől – apa, papa legnagyobb örömére – és hogy az óvodai mindennapok szerves és praktikus része, biztonságot és kiszámíthatóságot is ad csemeténknek. Ha ezt a jelet látja, tudja, hogy az az ő helye, kuckója, magánszférája, ahol érzelmileg feltöltődhet és megpihenhet egy picit. Az, hogy mindenkinek van sajátja egyfelől a különbözőségüket hangsúlyozza, másrészt pedig a csoporthoz való tartozásukat is jelenti. A gyerkőcnek mindkettő legalább ugyanannyira fontos.

   

Intézményfüggő, hogy a döntés a mi kezünkben van-e, vagy egész egyszerűen kapjuk, amit „a gép dobott”. No és ha már választhatunk, akkor valójában ki választ: a szülő vagy a gyermek? Továbbviszi-e a gyerkőc a szülők jelét, elképzelését, esetleg teret adunk-e annak, hogy ebben a kérdésben ő döntsön? Elfogadjuk-e, ha gyermekünk „fagyi” szeretne lenni, pedig szerintünk „pillangónak” kellene lennie? Mikor jön el az a pont, amikor bízunk benne annyira, hogy elhiggyük, képes döntést hozni az őt érintő kérdésekben?

Az első időszakban gyakran használják majd egymás beazonosítására és megszólítás helyett is az ovis jeleket: „Ma Bencével játszottunk legósat, tudod anya, neki "fa" a jele” .
„Ugye elmegyünk a Julcsihoz, (tudod ő a ’házikó’) játszani?”


– mellyel kezdetét veszi a kalandos nyomozás a csoportszobai Ki kicsodában… Ez a fajta „kódrendszer” az oviban kevésbé rutinosan mozgó rokonoknak is lényegesen megkönnyíti a dolgát, így ők is hamarabb tanulják meg, hogy a „kisszék” tulajdonképpen Kevin, illetve a „katica” a mi kis világunkban néhány évig Jázmint jelenti majd.

Jó ötlet lehet néhány játék, amellyel játszhatunk. Pl.

• Gurítjuk a labdát, miközben mondjuk a gyermekek nevét, ő visszagurítja és mondja a hozzákapcsolodó jelet.
• Memóriakártyát készítünk a csoportban található jelekből
• Szókártyákra felírjuk a gyerekek nevét (kis sarkában a jellel), másik kártyára a jelét - a gyermek megkeresi az összetartozóakat, miközben észrevétlenül már a betűkkel is játszik.
• Barkocbázhatunk is az óvodai jelekkel esetleg a gyermekek külső jellemzőinek, szokásainak a bemutatásával pl. Amire gondoltam, azt a jelet egy kisfiú kapta a csoportban, akinek szőke haja van és melletted ül az öltözködés közben...
• Lépésről-lépésre ...nézzük, hogy tanulhatja meg gyermekünk a legkönnyebben a jele lerajzolását?
• Ugyanígy más jelekkel kapcsolatban is félig kész jeleket rajzolunk és a feladat, hogy vajon melyik jelre gondoltunk? Be tudod-e fejezni a rajzot?

Ha gyermekünk azt érzi, hogy bizony foglalkozunk vele kik lettek a társai, szeretnénk megismerni őket, együtt próbáljuk meg memorizálni ki-kihez-milyen jelhez tartozik..ő is sokkal könnyebben fogadja el a többieket, hisz már nem lesznek számára idegenek, hanem odafigyelve remek játéklehetőségeket magukban rejtő labdák-hajók-cicák-lufik, és higgyük el előbb-utóbb igazi JÁTSZÓTÁRSAK!

De hol is látja majd viszont gyermekünk a jelét nap során? A személyes dolgain túl (ruházaton, tisztálkodó eszközökön, ágyneműn) a csoportszobai berendezéseken (széken, asztalon), naposi feladatokat jelző táblán és a faliújságon is, ahol az alkotásaik kerülnek bemutatásra. Amint képesek lesznek rá, már saját maguk is megjelenítik, reprodukálják azt, tulajdonképpen aláírják munkáikat, mellyel felteszik az i-re a pontot - ő –és a jelük elválaszthatatlanok lettek. Gyakorlatias megközelítésben célszerű, ha a gyermek tárgyain jól látható helyen tüntetjük fel a jelet, melyet minden esetbe mutassunk is meg neki, hiszen ezzel is segítjük őt a tájékozódásban. Ügyes kezű szülők, nagyszülők hímezhetnek, rajzolhatnak, esetleg öntapadós matricákat is készíthetnek, viszont a kevesebb tehetséggel megáldott szülőkre is gondoltak, így nekik kitalálták a különféle méretben megvásárolható vasalható, illetve ragasztható matricákat. Ezekből érdemesebb nagyobb számban is beszerezni, hiszen az elkövetkezendő 3-4 évben jó pár darabra lesz szükség. Ha segít felsoroljuk általában kezdésnek melyikből hányféle darabot szoktatok tőlünk vásárolni: 

• 30db 2x2 cm-es öntapadóst (fogkrém, fogkefe, fogas, fésű, benti cipő, kinti cipő- 2 párra, magával vitt játékokra)
• 10db 4x4cm-es öntapadóst (fogmosópohár, rajzmappa, lábtörlő, tornazsák, ovis hátizsák, sokan mesélitek, hogy még az otthoni ágyra, kisasztalra, székre is kéri)
• 50 db 2x2cm-es vasalható (polók, pizsama, benti-kinti nadrágok, melegítők, kabátok címkéje)
• 20db 4x4cm-es vasalható(törölközőből 2db, ágyneműhuzat -takaró,párna,lepedő, tartalék)

Egy biztos: csemeténk elemi erővel fog ragaszkodni a jeléhez! A játékbolt kirakatában kiállított „pöttyös labda” (tehát a világ össze pöttyös labdája) pont olyan, mint az ő ovis jele, akárcsak a Balatonon ringatózó „vitorlás” (azaz a világ összes vitorlása) is. A hatalmas Nagyvilágban mindenhol rátalál saját magára, ami valljuk be – nagyon jó érzés!



Az, hogy az óvodai jelek mennyire jellemzőek rátok vagy a csemetéitekre, döntsétek el a pár soros leírás elolvasása után" - írja Balogh Eszter, aki a listát Feuer Mária: A firka lélektana című könyve alapján állította össze.

Kiemeltünk néhány példát: 
- Alma: Életvidám, élet- és ételszerető, kreatív személyek vagyunk. Elképzeléseinkkel kapcsolatban az önfejűség és az akaratosság jellemző ránk.
- Autó: Aktív, mozgékony és nagyon önálló személyiségünk van. Szeretjük a kihívásokat, a versenyhelyzeteket. Mivel szeretünk mozgásban lenni, ezért nehezen viseljük a tétlenséget.
- Bögre: Fontos a számunkra a család, az otthon. Nyílt, megbízható, hűséges és őszinte személyek vagyunk, akiknek erősek az érzései, de ezeket csak azzal osztjuk meg, aki igazán közel került hozzánk.
- Csiga: Finom érzésű, elmélyült, szenzitív emberek vagyunk, ezért gyakran visszahúzódunk. Számunkra az otthon és a biztos háttér nagyon fontos.
- Fa: Kedveljük a társaságot, a világ felé pedig nyitottak vagyunk. Szükségünk van a biztos, stabil családi háttérre. A belső békénk és harmóniánk ebből a kettőből adódik.

Ha kíváncsi vagy és érdekel többféle jelnek a jelentése akkor megnézheted itt .